Baj van a nyugdíjrendszerrel. Úton-útfélen azt halljuk, hogy nem lesz nyugdíjunk, és takarítsunk meg idős korunkra. Talán nincs is olyan ember, akinek ne motoszkálna pár kérdés a nyugdíjjal kapcsolatban a fejében. Sajnos azonban ilyenkor elsősorban a kétkedés, és a tagadás az első gondolatunk. Ezek a kifogások pedig az élhető nyugdíjas létünket kockáztatják. Nézzük a leggyakoribb kifogásokat, és azt, hogy ezek miért nem állják meg a helyüket!

„Úgysem élem meg a nyugdíjas kort”

Ez a leggyakoribb kihívás, ez a pesszimizmus nagy veszélyt rejt magában. Ennek ugyanis két végkimenetele lehet. Az első hogy igazunk van, és tényleg nem éljük meg a 65 éves kort. Ha nem takarítottunk meg, akkor nem történt semmi, viszont ha igen, akkor az összes nyugdíj megtakarítás örökölhető (a nyugdíjbiztosítás még plusz szolgáltatást is ad), és azon kevesek közé fogunk tartozni, akik nem adósságot, hanem pénzt hagytunk magunk után.

A másik lehetőség, hogy nem volt igazunk, és megéljük a nyugdíjas kort. Viszont félretett pénzünk nincs, és az állami nyugdíjunk (ha lesz) a keresetünk töredékét fogja kitenni. Megéri ekkora kockázatot vállalni?

„Nincs rá pénzem”

Szintén gyakran jut eszünkbe, hogy a saját életszínvonalunkon megélni is küzdelmet jelent (pláne feljebb jutni), nincs anyagi keretünk arra, hogy a bizonytalan, távoli jövőre gyűjtsünk. Statisztikailag kimutatható, hogy keressünk bármennyi pénzt is, a 10%-ával nem tudunk elszámolni. Ha ezt a pénzt megtaláljuk a keresetünkben, akkor máris meg van az összeg, amelyet nyugdíjra tudunk fordítani.

Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben úgy „spórolunk” hogy kifizetjük a rezsit, a törlesztőket, aztán elköltjük a többi pénzt, és ha marad valami, akkor azt (a legvégén) félretesszük. Ez a sorrend nem a legjobb, a megtakarítás a kötelező kiadásokkal egy szinten kell kezelni, és az elsők közt kell befizetni, és utána a maradékból költeni. Sokan akik ezt megértették, már boldogan számolgatják mennyi pénzt tudtak megspórolni.

„Az állam ezt is elveszi”

Nincs olyan dolgozó ember, aki ne rossz szívvel gondolna vissza a magánnyugdíjpénztári mizériára. Ennek lényege, hogy a bruttó bejelentett bérünk 8%-át a munkáltatónk nem az államnak küldte, hanem egy a mi nevünkön nyilvántartott megtakarítási számlára. Később az állam az itt összegyűlt pénzt visszaemelte az állami kasszába (ha nem nyilatkoztunk róla, hogy meg akarjuk tartani!). Sokak ezt úgy élték meg, hogy az állam elvette a nyugdíj pénzüket. Ez részigazság, de ne feledjük, hogy a magánnyugdíjpénztár az állami rendszer része volt, és adózatlan pénz folyt oda be. Ezért tehette meg az állam hogy visszavette, Viszont amennyiben a 3 államilag támogatott nyugdíj előtakarékosság közül indítunk egyet (önkéntes nyugdíjpénztár, NYESZ számla, nyugdíjbiztosítás), akkor ez nem történhet meg. Ilyenkor ugyanis a saját, leadózott pénzünket fordítjuk megtakarításra, és ezt önként vállaljuk. Ha ezt elvennék az olyan lenne, mintha a bankszámlánkról vennék el a pénzt, amire soha nem volt példa. Így tehát ez a félelmünk sem állhat a nyugdíjunk útjába.

Ne hagyjuk, hogy a félelem elvegye tőlünk a boldog idős kort!

Ebben a cikkben a 3 leggyakrabban előforduló kifogást elemeztük ki, amelyek közénk és a nyugdíj megtakarításunk közé állhatnak. Ahogy feljebb is látszik, ha gondosan végiggondoljuk, akkor 10-ből 9 esetben csak a mi gondolkodásunkon múlik, hogy elindulunk a pénzgyűjtés útján, vagy legyőz minket a kifogás. Amennyiben Ön azok közé tartozik, akiknek tetszettek ezek a gondolatok, és tenné a boldog nyugdíjas évekért, akkor vegye fel velünk a kapcsolatot! Szakértőnk minden kérdésére válaszolni fog, és már indulhat is egy sikeres nyugdíj megtakarítás.